Az áprilisi hidegbetörés magyarázata különböző időjárási és éghajlati hatásokkal
Érdekességek - Publikálva: 2025-04-07 15:23 | Becsült olvasási idő: kb 5 perc.
Az északi féltekén időnként megfigyelhető, hogy jelentős hatású, adott esetben szélsőséges időjárási események szinte egyidőben jelennek meg. Gyakori ugyanis, hogy a legalsó légköri réteg, a troposzféra felső részén elhelyezkedő futóáramlás (jet stream) meanderezése nagyobb távolságokon keresztül felerősödik, és ez az észak-déli irányú (meridionális) áramlások erősödésével jár.
A mostani hidegbetörés közvetlen kiváltó oka is hasonló folyamatban keresendő. Március végén kezdődött az a tendencia, amely Nyugat-, majd Észak-Európa felett egy a nyugatias áramlást eltérítő, anticiklon megerősödésével járt. Ennek súlypontja azonban túlságosan keletre volt, Közép-Európát az északi hideg levegőtől is elzárta. Kellett egy behatás, ami az anticiklon északnyugat felé való elmozdulását segíti, valamint attől keletre egy ciklon létrejöttére is szükség volt.
Szerda hajnalra az amerikai Közép-Nyugat felett egy ciklon addig igen gyenge csapadékzónája erősödött meg, ez tornádós zivatarokat, heves esőzéseket is okozott az USA-ban (az 1.ábrán bal oldalt középen, kékeszöld színezés)
1.ábra: Légnyomási és csapadékviszonyok április 2-án.
Ez a (konvektív) csapadékzóna a magasban erős szétáramlást (divergenciát) generált, ami pedig felgyorsította és hullámzóva tette futóáramlást a ciklontól keletre. Hatására az amerikai partoknál lévő magassági teknő előoldalán a futóáramlás Grönland irányába messze északra nyomult, annak nyomvonalától délre egy új magas nyomású központ épült fel. Ezzel az európai anticiklon súlypontja Izland térségébe helyeződött.
Mindeközben a korábban Izlandnál lévő lassan mozgó ciklont a hirtelen északra nyomuló jet kimozdította helyéből, és kelet felé felgyorsította, az így már csütörtökre Finnország fölé, az anticiklon előoldalára került. Ezzel Skandináviában létrejött a magas és az alacsony nyomás közös áramlási rendszere, megnyitva az utat a sarkvidéki eredetű levegőnek dél felé.
2. ábra: A kék-magenta színek a futóáramlás szélsebességre, a fekete nyilak a szélmező divergens (széttartó) komponensére utalnak. Narancssárga körrel jelölve a ciklon magassági divergenciája. A piros nyilak a jet erősebb meanderezését, a kék nyilak a sarkvidéki hideg levegő dél felé mozdulását jelölik.
3.ábra: Az anticiklon áthelyeződése szerdáról szombatra a közép-troposzférában (színezés) és a felszíni nyomásmezőben (fehér vonalak). ECMWF modell
Az eddigiekben a felső-troposzféra futóáramlásának, illetve alacsonyabb szinteken polárfrontjának hullámzóbbá válását láttuk, melyet elősegít tavasszal a sarki területek fokozatos felmelegedése.
De mi a helyzet a troposzféra feletti légréteg, a sztratoszféra poláris örvényével?
Ez a pólus körüli és 10-12 km-es magasság felett elhelyezkedő hatalmas hideg légörvény az Arktiszt tavasszal újra elérő napsugárzás miatt minden évben felszámolódik a nyári félévre. Leggyakrabban az örvény hőmérséklete fokozatosan emelkedik, és a peremén tomboló szelek az ún. végső felmelegedés során áprilisra lassanként nyugatiasból keletiesre váltanak. Előfordulnak olyan évek is, amikor a légkör dinamikus folyamatainak hatására ez a szélfordulás hirtelen és akár hetekkel korábban bekövetkezik.
Így történt ez idén is, ilyenkor a dinamikus vezérlés miatt a folyamatok a tél közepi hirtelen felmelegedési eseményekhez (angol mozaikszóval SSW), örvény szétesésekhez hasonlítanak. A 4. ábrán ennek klasszikus lenyomatát látjuk, a poláris térségben a hirtelen felmelegedést anticiklonális helyzet kíséri (pirosas színezés az ábrán), mely a sztratoszféra tetejéről kiindulva eléri annak a légköri rétegnek az alját. Időről-időre a troposzférába is áttör ez a hatás, a magas szélességeken anticiklonok megjelenését eredményezve.
Idén a szélfordulás 30 km magasan március 9-én következett be. Majd ennek hatása háromszor jelentkezett a légkör alján.
4.ábra: A légnyomási szintek (függőleges tengely) magasságának anomáliáira utaló AO index vertikális metszetének időbeli változása a poláris területeken.
Az első - klasszikus módon - napokon belül, egyrészt az Északi-sark felett talajon is jellemzővé vált a magas légnyomás. Másrészt az azonnali hatást az örvény elmozdulása válthatja ki közvetlenül. A következő NOAA videóban látható, hogy az anticiklonális ellenörvény megerősödésekor a sötétkékkel jelzett ciklonális forgású poláris örvény Európa felett dél felé haladt: https://www.youtube.com/watch?v=K7He8kjuCBI Mivel ez az egész légoszlopban így történt, ezért az Izlandtól délnyugatra talajon megerősödő anticiklont az örvény dél felé nyomulása napokra helyben tartotta. Előoldalán hazánkban pedig ciklonok és frontjaik okoztak jelentős csapadékot, majd a 15-ei ünnep után az anticiklon meglódult kelet felé, és az általa leforgatott hideg is megérkezett.
A március végi anticiklon-hajlam főként máshol jelentkezett, de végül Európa partjainál elkezdett kialakulni az egyre északabbra felnyúló anticiklon.
A harmadik behatás jelenleg mutatkozik meg. A fenti videóban is láthatóan egyre kisebb méretű ciklonális sztratoszférikus örvény mostanában gyengül el teljesen, és vonul el Európa térségétől. Ez - ha a légkör vertikális metszetét vizsgáljuk az 5. ábrán -, támogatja, hogy az anticiklon néhány napra tőlünk nyugatra hasonló pozícióban maradjon a légkör teljes függőleges kiterjedésében. Részben tehát emiatt számíthatnak arra, hogy az első hidegbetörést fő csapásirányával némileg keletebbre egy újabb hidegleszakadás követi. Felfogható úgy is, hogy az örvény elvonulása egy ideig ráerősít a nyugatias áramlást blokkoló anticiklon fennmaradására.
5.ábra: a légkör vertikális szerkezete a 40.-80. szélességi kör között fent 04.01-jén, lent 04.05-én. A poláris örvény (kékes színek a kép tetején) további gyengülése 5-étől több napon át vertikálisan egyenes, helyben veszteglő gerincet/anticiklont eredményez Európa felett.
Végezetül néhány szóban a régebben is előforduló, de az emelkedő átlaghőmérséklet ellenére a korábbiakhoz akár hasonlatosan előforduló tavaszi fagykárokról. Az enyhe telek, télutók miatt gyakran előrébb jár a természet a korábban megszokotthoz képest, ami egy hidegperiódus esetén komolyabb fagykárokat jelenthet. Más szemszögből nézve azonban a kora tavaszi légkörzés európa térségében az utóbbi egy-két évtizedben megváltozott, az azt megelőző pár évtizedhez képest. Ez pontosan a mostani helyzethez hasonló légköri felállások gyakoribbá válását jelenti, ahogy azt a 6.ábra középső része is mutatja.
6.ábra. A 850 hPa-os szint magasságának kora tavaszi eltérései a sokévi átlagtól, fent az 1970-es évektől a 90-es évek közepéig, középen a 20.század végétől napjainkig, lent az utóbbi időszak 850 hPa-os átlaghőmérséklet-anomáliája.
Hasonló légkörzési anomália játszik szerepet a közelmúlt száraz kora tavaszi időszakaiban is, és április első fele most is száraznak ígérkezik. Erről bővebben ebben a tanulmányban olvashatunk: https://rmets.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/asl.1136
Összefoglalva elmondható, az írás szerzői szerint ezt a légköri felállást az Észak-Atlanti-óceán nyugati vizeinek rendellenes melegebbé válása segítheti elő. Ehhez hozzátehetjük, hogy az átlaghőmérséklet térségünkben emelkedik, hiszen adott légköri felállás általában a korábbi hasonló légkörzési állapotokhoz képest valamivel enyhébb levegőt hozhat térségünkbe a globális átlaghőmérséklet-emelkedés miatt. (Bár az elmúlt egy-két évben az áprilisi átlagok is lefelé tértek el.)
Ha az anticiklon a mostanihoz képest a kontinensen kissé beljebb helyezkedik el a fagykárok lehetősége elmarad, stabilan, meleg, száraz időszak köszönt be, és ez a gyakoribb. Ugyanakkor ha kijjebb húzódik az anticiklon, akkor keleti oldalán időnként északról száraz, alacsony harmatpontú, akár kifejezetten hűvös levegő érkezhet, ami mind elősegíti a fagyok kialakulását.
Cikket írta: ViharKém
Képek forrása: