2024. november 27., szerda

Helyi záporok, zivatarok évadja

Időjárás-változás - Publikálva: 2014-08-06 15:38 | Becsült olvasási idő: kb 8 perc.

A meteorológiai nyár közepén és második felében a Kárpát-medence térségének, de Európa jó részének idõjárására is nagyon jellemzõ a határozott irányú, számottevõ sebességû nagytérségi légmozgások hiánya, mikor a vízszintes légáramlatokkal szemben elõtérbe lép a függõleges légmozgás, a konvekció. Az ilyen idõszakok sajátsága a meleg, nedves, labilis rétegzettségû levegõ többé-kevésbé hosszas idõzése térségünk felett. Mindez kedvezõ feltételeket teremt "helyi" záporok, zivatarok gyakori, akár mindennapos kialakulására. Azért az idézõjel, mert az ilyen fajta idõjárás gyökereiben egyáltalán nem helyi jelenség, hanem hemiszférikus (félteke léptékû) cirkulációs folyamatok eredménye, ahogy a késõbbiekben látni fogjuk.

 

 

Villám fényképe a Metnet képtárából (bluli felvétele)

Vannak évek, mikor a helyi záporos, zivataros idõszak hosszú, illetve ezek az idõszakok vissza-visszatérnek, és erõsen rányomják a bélyegüket a nyár jellegére. Más években ellenben viszonylag kevés a helyi zápor, zivatar. Az idei nyár már eddig is sok helyi záport, zivatart hozott, és a konvektív szezonnak még messze nincs vége.

 

Az utóbbi idõszak idõjárásának jellegérõl legjobban az elmúlt két hét csapadékösszegének országos eloszlását mutató térkép árulkodik.

 

 

Az elmúlt 14 nap csapadékösszege a Metnet adatai alapján  (augusztus 6-ig bezárólag)

 

Látható, hogy a lehullott esõ mennyisége 4 és 133 mm között változik, elég szeszélyes területi eloszlásban. Két nagy csapadékú terület figyelhetõ meg: a Dél-Alföld és az Északnyugat-Dunántúl. De a fõváros környéke, és a Bakony-hegység egy körülírt, kis területe is 100 mm-hez közelítõ hozamokat mutat fel. Az Északi-középhegység nyugati peremvidékét, valamint Somogy és Zala megyék egy részét szintén 70 mm-t meghaladó esõmennyiség áztatta. A legkevesebb esõt a Tiszántúl északkeleti része és Baranya megye kapta, de például a Mecsekben helyenként  70 mm-nél is több csapadékot mértek. Az eloszlás eszerint meglehetõsen tarka, "párducbõrszerû" Nagyon jellemzõ ez a konvektív csapadékra, a helyi záporok, zivatarok csapadékára. Míg egyes zivatargócokban felhõszakadás figyelhetõ meg több tíz milliméteres hozamokkal, addig viszonylag kis távolságra onnan - adott esetben csupán 5-10 kilométerre - már sokkal kevesebb esõ esik.

 

A szeszélyes területi eloszlás mellett az elmúlt két hét csapadékösszege országosan nagyon magas. A mérleg a Tiszántúl egy részének kivételével mindenütt pozitív, azaz a sokéves átlagnál több, sok helyen jóval több esõ hullott ebben az idõszakban.

 

 

 

Az elmúlt 14 nap csapadékmérlege a Metnet adatai alapján  (augusztus 6-ig bezárólag)

 

Szintén jellemzõnek mondható a napi minimum és maximum-hõmérsékletek alakulása a helyi záporos, zivataros idõszakban. Ennek demonstrálása céljából csak az augusztusi adatokat mutatjuk meg, hiszen július hónap egy része másféle idõjárási jelleggel járt.

 

 

Augusztus havi abszolút minimum-hõmérsékletek a Metnet adatai alapján  (augusztus 7-ig bezárólag)

 

Tipikusnak mondható, hogy az augusztusi abszolút minimum-hõmérséklet országosan 14 és 19 fok közötti, azaz meglehetõsen magas. Ezekben a napokban valójában a 20 fok körüli, pár fokkal az alatti minimum-hõmérsékletek voltak a leggyakoribbak. Mindez jól magyarázható azzal, hogy a határozott irányú és számottevõ sebességû vízszintes légmozgás hiánya folytán nem volt lehetséges kifejezetten hûvös atlanti-óceáni, vagy sarki-tengeri légtömeg advekciója (ide szállítása). Emellett a sekély ciklonos, helyi záporokat, zivatarokat hozó idõjárási helyzetekben a térségünket kitöltõ meleg levegõ nedvességtartalma, ezáltal harmatpontja magas. Ez is lehetetlenné teszi a jelentõs éjszakai lehûléseket.

 

 

Augusztus havi abszolút maximum-hõmérsékletek a Metnet adatai alapján  (augusztus 7-ig bezárólag)

 

A maximum-hõmérsékletek - mintegy ennek ellentételezéseképp - nem voltak túlontúl magasak. A jellemzõ csúcshõmérsékletek 30 fok körüliek. Az augusztus havi abszolút maximum is - legalábbis eddig - megmaradt a szerénynek mondható 30-34 fokos tartományban. E tény a zavartalan napsütés hiányával, és az alsóbb légrétegek magas páratartalmával magyarázható. A nagyobb magasságokban elhelyezkedõ meleg levegõ (15 fok körüli hõmérséklet a 850 hPa-os nyomásnívón) anticiklonban, leszálló légmozgás, zavartalan napsütés és száraz levegõ jelenléte mellett ennél magasabb, 30-35, 31-36 fokos csúcshõmérsékleteket eredményezett volna.

 

Az így is elég jelentõs nappali felmelegedésnek, és fõleg az erõsebb éjszakai lehûlések hiányának köszönhetõ, hogy augusztus hónap eddig eltelt részének középhõmérséklete jóval az átlagos fölött van. Mindez nem meglepõ annak fényében, hogy a Kárpát-medencét meleg, nedves levegõ tölti ki már hosszabb ideje.

 

 

Augusztus havi középhõmérséklet-eltérés a Metnet adatai alapján (augusztus 7-ig bezárólag)

 

Foglalkozzunk ezután a nyár második felében fellépõ helyi záporos, zivataros idõjárás makrocirkulációs hátterével. Ilyenkorra a hemiszféra általános meridionális hõkontrasztja nagyon lecsökken, minthogy az északi tájak már felmelegedtek, a déliek pedig nem melegszenek tovább. Ennek kettõs következménye van: egyrészt lecsökken a hemiszférikus nyomásgradiens, miáltal a féltekét körbekanyargó nyugati áramlási szalag lelassul. Másrészt a magas északon (a polárfront környezetében) ritkábban képzõdnek stabil, mély ciklonörvények. Jellemzõ módon két helyen mégis megvan a megfelelõ hõkontraszt a mély ciklonok kialakulásához. Egyrészt az Atlanti-óceán északi részén (izlandi légnyomási minimum), fõként a mindig fagyos grönlandi légtömegek, és a Golf-áramlat szállította hõ következtében. Másrészt pedig kontinensünk északkeleti peremvidékén, a Kara-tenger és az Észak-Urál környezetében. Ezen a helyen feltehetõleg azért nagy a hõgradiens, mert az eurázsiai szárazföld forró légtömegei itt nagyon közel kerülnek a jeges-tengeri hideghez. A lelassult nyugati áramlások viszont oda vezetnek, hogy ezek a ciklonok könnyen képeznek dél felé nyúló sekély alacsony nyomású teknõket, az áramlási kép gyakran válik meridionálissá. Különösképp igaz ez Kelet-Európára, ahol az említett teknõ összekapcsolódik a csak nyáron fennálló pontusi légnyomási minimummal (melynek centruma Elõ-Ázsiában található, s végeredményben az egyenlítõi alacsony nyomású cella észak felé kitüremkedõ nyúlványa). Így a Kelet-Európai-síkság és részben Közép-Európa felett hatalmas kiterjedésû, de sekély alacsony nyomású mezõ jön létre. Az észak-atlanti és a kelet-európai alacsony légnyomású területek közé rendszerint anticiklon ékelõdik, melynek centrumai általában Nyugat és Észak-Európa felett találhatók.

 

Idén nyáron is jelentkezik ez a nagyon jellegzetes bárikus kép:

 

 

 

Európa 2014. július 23-ra vonatkozó geopotenciál és izobár térképe

 

Hogy milyen gyakori ez a makrocirkulációs kép nyár közepén, illetve második felében, annak megmutatására álljon itt néhány szinoptikai térkép a múltból:

 

 

1975. július 10-re vonatkozó geopotenciál és izobártérkép (GFS archívum)

 

 

1976. július 2-ra vonatkozó geopotenciál és izobár térkép (GFS archívum)

 

 

1977. július 6-ra vonatkozó geopotenciál és izobár térkép (GFS archívum)

 

A múltbéli példákat sokáig lehetne sorolni. A lényeg, hogy az ily módon létrejött meridionalitás a megnövekedett hõtranszport révén még tovább csökkenti a hõdifferenciát a magasabb és az alacsonyabb szélességek között. Emiatt a hõcsere (Namias) ciklus jó ideig nem tud a következõ, a zonális fázisba lépni. A ciklus a meridionális fázis végén veszteglésbe kezd. Ennek pedig az a következménye, hogy az alacsonyabb szélességeken kialakult sekély ciklonok ott - például térségünkben - teljes "életidejüket" kitöltik (és nem olvadnak bele valamely mélyebb, északi ciklonba). Az alacsony nyomású mezõ sekély ciklonjai lassan töltõdnek, magassági hidegörvénnyé válnak. Mígnem végül kialakul az ún. bárikus mocsárhelyzet, mikor nagy területen a nyomásgradiens közel nulla, és a vízszintes (advektív) áramlások szünetelnek. Azonban az ilyen "betöltés" nélküli, izolált ciklonörvényben, sõt a "bárikus mocsár" területén is marad kellõ légnedvesség, és az örvényt a magasban mind jobban kitöltõ, és a "mocsár" területén is meglévõ magassági hideg levegõ, a talajfelszín erõs felmelegedésével karöltve, biztosítja a labilis légrétegzõdést. A frontok (fõleg okklúziós frontok) adta konvergenciavonalak mentén fellépõ összeáramlás pedig létrehozza a kényszeremelést. Mindez jó táptalajt biztosít a konvekció, nevezetesen a multicellás, gyakran rendszerbe szervezõdõ zivatartevékenység számára. A zivatartevékenység ritkábban szupercellás is lehet, amennyiben kellõ szélnyírás is fennáll. Minthogy a ciklon áthelyezõdése nagyon lassú, vagy teljesen hiányzik, így több napon át (többnyire a délutáni órákban) rendre megindul a zivatarképzõdés, és helyenként jelentõs csapadékmennyiség hullik. A nyárközép árvizes helyzeteit rendszerint ez a szinoptikai helyzet okozza. Megjegyzendõ, hogy a mûholdképen egyébként alig látszó összeáramlási vonalakat a napközben megerõsödõ gomolyfelhõ-képzõdés szépen kirajzolja, a ciklon felhõzetének spirális struktúrája jól láthatóvá válik.

 

A kelet és közép-európai alacsony nyomású mezõbe északnyugatról beszögellõ anticiklon azzal jár, hogy térségünkben a légáramlások keleti komponenst nyernek. A zivatarok nagyon gyakran délkeletrõl, vagy északkeletrõl vonulnak északnyugatra vagy délnyugatra.

 

Azonban elõfordulhat másfajta (például délies) mozgási irány is, ha az észak-atlanti ciklontevékenység létrehozta alacsony nyomású mezõ hatása alá kerül idõjárásunk. A zivataros jelleg ilyenkor is adott, hiszen bõven rendelkezésre áll légnedvesség, és a labilitás is fennáll. Amellett a nyugat-európai alacsony nyomású terület az anticiklon-hidat áttörve hajlamos fuzionálni a keletivel, ahogy ez az elmúlt idõszakban is történt.

 

Végezetül ragadjunk ki két jellegzetes napot a közelmúlt zivataros idõszakából: nevezetesen, július 27-ét, vasárnapot, valamint augusztus 3-át, szintén vasárnapot. Az elsõ esetben ilyen makroszinoptikai képet látunk:

 

 

2014. július 27-re vonatkozó geopotenciál és izobár térkép

 

Látható, hogy éppen térségünk fölött kapcsolódik össze a nyugat-európai sekély alacsony nyomású mezõ a kelet-európaival. Az Appenini-félsziget felett sekély ciklon középpontja figyelhetõ meg. A szituáció országunkban már a kora reggeli órákban zivatarképzõdést okozott. A zivatarok a Dunántúl délkeleti része irányából, dél-délkeletrõl vonultak a Balaton térsége felé.

 

A zivatartevékenységnek ez az elsõ szakasza idõjárási veszélyhelyzettel, károkozó jelenséggel még nem járt. Kora délutánra sok helyen csökkent a felhõzet, a nap is kisütött. Késõbb azonban igen erõs zivatartevékenység indult, ezúttal az ország délkeleti részén. Szeged városára például ismétlõdõ, intenzív záporokból 63,5 mm esõ zúdult (Metnet adatai szerint). Ez komoly felhõszakadást jelent, utcákon hömpölygõ vízzel, elöntött pincékkel, garázsokkal.

 

A második esetben ezt a makroszinoptikai képet találjuk:

 

 

A 2014. augusztus 3-ra vonatkozó geopotenciál és izobár térkép

 

A szituáció alapjában a július 27-i képre emlékeztet a térségünk fölött összekapcsolódó nyugat és kelet-európai alacsony nyomású mezõkkel. A zivatartevékenység ezúttal is a reggeli, kora délelõtti órákban kezdõdött országunkban egy, a Bakonyaljától a Kisalföld középsõ területéig húzódó keskeny vonal mentén. Ebben az egyes gócok ismét dél-délkeletrõl vándoroltak észak-északnyugat felé. Magyarországon belül ekkor még nem volt túlságosan erõs a zivatartevékenység, de például Pozsony térségében heves zivatar alakult ki már ekkor.

 

Késõbb a zivatarok kiterjedtek a Dél-Dunántúl irányába és az északi országrészre, és tevékenységük itt igen élénkké vált. Errõl tanúskodik az alábbi, összesített radarkép:

 

 

3 órás összesített radarkép 2014. augusztus 3-án délutánról (Micibot feltöltése)

 

 

A zivatar Pécs bizonyos részein nagy méretû jég esésével járt együtt:

 

 

A pécsi jégesõ jégszemei (Zsolt 83 felvétele)

 

A jégesõhöz itt is felhõszakadás társult, a Metnet adatai szerint 50 mm fölötti esõmennyiséggel. Ez természetesen itt is utcaelöntéseket okozott:

 

 

Pécsi utca felhõszakadás után (peater képe)

 

Utcaelöntés Kaposváron is volt:

 

 

Kaposvári részlet felhõszakadást követõen (fetcroll képe)

 

Az igen erõs zivatartevékenységet hozó dunántúli rendszer még a késõ esti órákban is "élt". Ekkor újra annak északnyugati végén, Pozsony környezetében volt komolyabb zivatar.

 

Írta: Thermometer 

 

Vissza a hírek főoldalra